Huszadik év (Befejezett)

Nagy kihagyás. De máshogyan már nem is fog menni. Már nem izgat annyira, hogy napi szinten írkáljak, már lecsöndesedett ennek a mániája.  Igazából már nem emlékszem azokra a napokra, mikor megint nem írtam, így csak próbálok visszagondolni, miket csináltam, vagy csak éreztem.  Chips zabálás. Könyv olvasás. Angol órák. Nyaralás a barátokkal. Valószínűleg szúnyog, és poloska csípések mindenhol. Régi könyvek sokasága a szobában. Fejfájás. Megfázás. Néha fázom, de néha melegem van. Vihar tombolt kint. Most éppen nem esik. Szomjas vagyok.  Nem tudok koncentrálni az írásra, ezért nem is megy túlságosan. Lehet még egyszer lezuhanyzom, már most úgy érzem magam, mintha három napig nem zuhanyoztam volna. Szörnyű érzés.  Ma le tudom ennyivel, nem megy ez már nekem.  20:15.  Szerintem lezuhanyozom. Megint, és olvasok. Vagy alszok. Vagy nem tudom. 

Mentem a helyzetet, egybe írom a kimaradt napokat. Nem mintha most először cseszném el ezt az egészet. Nem mintha bárki is olvasná ezeket. Egy szóval lényegtelen is. Tábor volt péntekig. Ahogy hazaértem, zuhanyoztam, és zombi módban voltam végig. Be se kapcsoltam a gépet, nem hogy blogolni kezdtem volna. Nem érzek bűntudatot, valószínűleg még sok ilyen lesz. Nem érzek miatta lelkiismeretfurdalást. Minek is éreznék? Boldizsár a térdhajlatomon alszik, így nem nagyon tudok mozogni. Elkezdtem olvasni a Catacomb -ot, eddig iszonyatosan jó, bár még mindig az első része a kedvencem.  Már lassan két napja unatkozom. Persze annyira nem, hogy takarítsak, de annyira már igen, hogy még rajzolni sincs kedvem. És ez nálam nagy szó.  Kövirózsa napozik az ablakomban. Fredy a neve. A ballagásra kapott virágcsokromból lett kimentve. Teljesen feléledt. Már kicsi Fredy-k is vannak körülötte. Nagyon fain növény.  Üres vásznak sorakoznak a polcom mellett. Rám várnak. ...