Huszadik év (Befejezett)

Második kávém. Hulla vagyok. Most Boldizsár ül az ölemben, viszont az első két mancsával támaszkodik az asztalon, és a mellkasa is fent van. Nézi a képernyőt. Együtt írjuk. Rohadt édes. Dorombol. Követi a tekintetével a leütött betűk sorozatát, és mikor új sorba íródik, ő is pont úgy mozgatja a fejét. Ennél édesebb csakis a saját macskám lehetne, Nyafi. Fülöp kikísérte a két idegent, így most az ajtó előtt áll, és próbál bejutni úgy, hogy az orrát az ajtófélfának nyomja, és nagyokat szippant nyüszítve. De cica-szabály van. Felmászott Boldizsár az asztalra, és leült, miközben a monitort bámulja. Remélem, azért nem fogja megtámadni. De megfogja. Nagyon vicces. Kitörölt pár ii8- szót. Most meg megszagolta a monitort, közben rálépett a billentyűzetre. Most az asztalon fekszik a két karom közt. Ha anya ezt látná, ki is nyírna. Mindegy is.  A levegőben dagaszt. Mindjárt belehalok olyan édes. És most rám nézett. Oké. Tud olvasni szerintem. Tegnap elcsesztem a tészta főzési tudásom...

Kétszer is átszámoltam a naptárban, hogy ténylegesen ennyi nap telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Remélhetőleg igen. Mindegy. Nézzük a tévében az énekesek versenyét, aminek direkt nem írom le a nevét, mert még a nevét sem éri meg. Mintha paródiát néznék. De azért nézem. Anyám és a húgom nézi, én meg ilyenkor szeretek lent lenni, és hallgatni, ahogy kritizálják, mintha ők tudnák a legjobban. Főleg anya. Még szerencse, hogy nem olvassa a blogot. Most kapnék egy tíz forintos pofont, de nem tud róla. Mindegy. Amúgy igen. Bevezettem Eszter miatt, hogy egy ütés vagy rúgás tíz forintba kerül. Ütsz, fizetsz az üvegbe tíz forintot. Kettőt ütsz? Húsz forint. Majd érettségije után leisszuk az összegyűjtött pénzt. Mint kiderült anya sokkal erőszakosabb Esztertől. És én is ütöttem párszor. Lényegtelen. Majdnem összejött egyszer száz forint nálam. Mindegy. Hetvenig jutottam. Oda adtam Eszternek a boromat, mert nem tudtam írni egy kézzel. Most ivászatot tart, és titokban, suttyomban iszogat b...