Oké. A lábamat alig érzem még mindig. A vizsgamunkám kiállítva. Végre márcsak a tételekkel kell foglalkoznom. Ma már csobbantam a medencébe, és míg az elején nagyon hideg volt a víz, a végére már annyira jól esett, hogy alig tudtam magam rávenni, hogy kimásszak belőle. A sebes bokámat is lehűtőtte, most már jobb a helyzet vele, de még mindig sajog. Talán az egész napos állás, sétálástól. Lényegtelen. Most már csak pihizek, sörözök, és próbálom ellazítani sajgó izmaimat. Lehet még olvasok is pár oldalt elalvás előtt, de még nem vagyok ebben biztos. Igazából már megint ott tartok, hogy semmi se jut eszembe, amit leírhatnék. Ezért leírom azt, hogy nem tudom mit írjak le. Frappáns. Szereznem kell munkát, aztán pénzt, hogy tudjak utazni, lábra állni. Már nagyon utazni szeretnék, és írni. Úgy igazán írni, mint régen. Mikor csak leültem, beraktam egy klasszikust, vagy egy filmzene válogatást, és csak suhantak az ujjaim a billentyűzeten, és meg se állta...
