8.nap

Hátfájás. 

Izzadtság. 

Alvatlanság. 

Ezek azok, amik jellemzik az egész napomat, és ami még a későbbi órákat is fogja. Ugyanis holnap a határidő. Szóval ja. Már majdnem megfeledkeztem a mai adag írásról, de időben eszembe jutott. Ezaz. 

Ma csináltam egy felesleges kört a suliba, de annyira nem bánom, mert így már reggel óta fönt voltam, és dolgoztam, és nem az volt, hogy egész délelőtt az ágyban tunyulok. Mint általában. Hanem kikeltem, és mentem. Jap. 

A medence is készül. 

És zuhogó esőben sétáltam haza. Végre zuhogott, és próbáltam kiélvezni, de az ilyesmiből sose elég nekem. És ráadásul baromi nehéz géptáskával voltam, így nem is maradhattam sokáig alatta. Mindegy. De így is hálás vagyok érte. 

Alig várom a holnap estét, mert az már azt jelenti, hogy túl vagyok ezeken, és egy estét nyugodtan pihenhetek, és semmit tehetek. Szerintem olvasni fogok. Vagy játszani. Vagy aludni. Vagy festeni. Vagy mindegyiket. Igen. És nem fog érdekelni, hogy elcseszett lesz-e, vagy éppen nem fogom időben befejezni, mert akár depressziós leszek, akár önfeledt boldog, akkor is ezeket szoktam csinálni. 

Az utolsó kávét iszom. Elfogyott teljesen, holnap reggelre nincs semmi, de ebben a percben nem érdekel. Mert már most bealszom. De nem aludhatok. 

Eddig féltem, és nem akartam, hogy eljöjjön a pénteki határidő, de most először várom, és akarom, hogy végre vége lehessen. Bedobom majd a cuccokat, és aztán viszlát. Mindent eldobok, és rohanok haza olvasni. Vagy mégse. Mivel utána találkozom barátnőmmel, és a párjával. Izgalmas. Valószínűleg aggódnék a találka miatt, de eléggé leköt a vizsga, így szinte felüdülés rágondolni. Most ez úgy hangzott, mintha rettegnék, és nem akarnék találkozni velük. De pont az ellentéte. Mindegy. 

Szeretem használni a "mindegy" szót, így lezárásul egy apró téma után. Olyan.. lezárós szó. 

Mindegy. 

"Értelem az őrültségben: összeillesztve gondolat és emlékezet." (William Shakespeare)

23:01. Egészkor akartam kitenni, de sajnos nem sikerült. Mindegy.