297.-335.nap

Kegyetlen, de több mint háromszáz napja, hogy elkezdtem a blogot, és nemsokára befejezem. Május harmincadika után pedig visszaolvasom. Meglepően keveset írtam szerintem. Az elején - ha jól emlékszem - még naponta, majd egyre ritkábban. Volt, hogy ki is hagytam talán két hónapot? Nem emlékszem pontosan már. 

Igazából nem tudom most miért írok. Csak megnyitottam és elkezdtem gépelni. Pedig lényegében üres a fejem, már hetek óta, és nem csak ide, de még a regényemet se tudom írni. Mintha megakadályozott volna valami. Február végéig ment. Ameddig be nem fejeztem a pályázatot. Aztán ahogy váltottam egy másik történet folytatására egészen egy teljes fejezetet tudtam még írni. Aztán PUFF. És már Április van. Lassan Május. 

Olvasok. Először Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve című könyvet olvastam. Mikor a sorozat futott, azt néztük anyámmal, és nagyon megtetszett, kíváncsi voltam a könyvre. Sose volt ilyen. Ha láttam a filmet/sorozatot, akkor már reménytelen volt számomra, hogy a könyvet elolvassam. Ugyanez történt Clare Csontváros című regényével. A film után megkaptam az első három részét, de az elsőnek a felénél leraktam, mivel unalmasnak találtam. Mai napig ott porosodnak, és várják, hogy ismételten kézbe fogjam őket. Mert kifogom olvasni. Idegesít, hogy félbehagytam, másodszor pedig érdekel az a hatalmas rajongás oka körülötte. Meg hát ott van a könyvespolcomon. Három rész. Így már kell az egész sorozat, hogy egyben legyen. Meg akkor már a többi regény is az írótól. Mindegy. Erős könyvgyűjtögetői ösztöneim vannak, amik nem hagyják, hogy hiányozzon is egy könyv az írótól. Ilyen ez Leiner Laura esete is. Még általánosban csatlakoztam a Szent Johanna Gimi című könyvsorozat olvasásába, valahol a hatodik vagy hetedik rész megjelenése között. Imádtam. Azóta úgyérzem már kinőttem az írónőt, viszont a humorát mai napig szeretem, és majdnem az összes könyve megvan. Idegesít, hogy a régebbiek nincsenek, de csak idő kérdése az egész. Ma jött meg Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai című könyve, ami a trilógia második része. Alig várom, hogy elkezdhessem. Ám most Erin Watt: Megtört herceg című regényét olvasom, ami a Royal család sorozat második kötete. Előtte természetesen az elsőt olvastam (Papír hercegnő, ami ráadásul jelentősen visszaadja a történetben lévő főszereplőnk történetét). Sajnos a könyv nem a kedvencem, lévén hogy erősen emlékeztet Jamie McGuire: Gyönyörű Sorscsapás című sorozatára. Erős kigyúrt fasz pasik, akiknek az esze megmaradt az őskorban. De bevallom, McGuire története jobban megfogott, mint Watt tette. 

Ez a nap kicsit átment könyvek kritizálásába. Mindegy. 

Márciusban voltunk Nikoval Prágában, majd most Áprilisban Párizsban apámmal és Eszterrel. Jó volt. A Notre-Dame meg gyászos. Szomorú.

Megnéztük a Trónok Harca (nyolcadik évad) harmadik részét. Ki vagyok borulva. Sokat sírtam. Mindegy. 

18:38.

Fáradt vagyok.