4.nap

Hosszú.

Fárasztó.

Megfázós.

Egyrészt már este tízkor már aludtam. Hajlani kettőkor felébredtem, hogy fuldokolva köhögök. Hatkor is felkeltem. Fél óra múlva húgom ébresztett. Balett vizsga második napja. Ugyan az volt. Jó volt. Meleg volt. Most is az van. És végre időben kezdtem el írni a napi bejegyzést. Csak ne bánjam meg, hogy nem este írtam, hanem most. Még elültetjük a kapott virágokat. 
Kaptam virágot. Kövirózsákat, és nyúlfület. Rohadt puha. Mint Nyafi. 
Nyafi, a királynőm (macskám). 

Ez huszadik évemnek negyedik napja, és kezdek lebetegedni. Már csak egy hét, és itt a határidő a vizsgaanyag és portfólió leadásának. 

Amazarashi-t hallgatok. Imádom. Kicsit bánom, hogy a keleti országoktól, mint Japán, Korea, Kína, India (etc.) messze lakom, és nincstelen is. Különben az összes kedvenc bandám koncertjére kijutnék. Utazni szeretnék. Szerte mindenhova. És képeket csinálni. Meg rajzolni. Meg útinaplót vezetni. Az írásaimból megélni. Mert amúgy rengeteget írok. Csak éppen nincsenek publikálva. Már lassan nem is vezetek rendes blogot, amiben történetek folynak le a Nirvánába. 




















Rajzolni akartam a gépen. Aztán rájöttem, hogy még nincsenek rajta a programok, amiket használtam. #sad 

15:38 van. Csak mivel majdnem mindegyik végén volt egy ilyen mondat. 
Most is kellett. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

297.-335.nap

Kép
Kegyetlen, de több mint háromszáz napja, hogy elkezdtem a blogot, és nemsokára befejezem. Május harmincadika után pedig visszaolvasom. Meglepően keveset írtam szerintem. Az elején - ha jól emlékszem - még naponta, majd egyre ritkábban. Volt, hogy ki is hagytam talán két hónapot? Nem emlékszem pontosan már.  Igazából nem tudom most miért írok. Csak megnyitottam és elkezdtem gépelni. Pedig lényegében üres a fejem, már hetek óta, és nem csak ide, de még a regényemet se tudom írni. Mintha megakadályozott volna valami. Február végéig ment. Ameddig be nem fejeztem a pályázatot. Aztán ahogy váltottam egy másik történet folytatására egészen egy teljes fejezetet tudtam még írni. Aztán PUFF. És már Április van. Lassan Május.  Olvasok. Először Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve című könyvet olvastam. Mikor a sorozat futott, azt néztük anyámmal, és nagyon megtetszett, kíváncsi voltam a könyvre. Sose volt ilyen. Ha láttam a filmet/sorozatot, akkor már reménytelen vol...
További információk

0.nap

Kép
Hát ez is eljött. Megszülettem. Vagyis még nem, csak reggel 9 után fogok hivatalosan. De ez már részlet kérdése. Amúgy este akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon leszek gépnél, csak most. Így inkább most írok.  Nem sokat aludtam. Beszélgettem. Vicces volt. És ahogyan felköszöntöttem és felébredtem, már pont nincs elég időm, hogy egy jót aludjak. Nem baj.  Semmit se érzek, békés hangulatban vagyok. Vagy csak még túl korán van. Remélhetőleg jó nap lesz, kellemes. Epret kaptam, csak jó lehet! Mivel túlságosan reggel van, és nem fog az agyam, így ennyi tellett tőlem mára.  Kezdődjék a projekt, ami mától kezdve a 21.szülinapommal bezárólag minden nap hoz egy apró bejegyzést. Amúgy az epreken a "21" szám volt, nem a "20". Nem volt 0. Viszont így fain volt az egész. Cicás nap lesz. Szeretem az ilyen képeket.  Este 1óra környékén kezdtem el írni ezt, de csak reggel 7:11-kor fejeztem be. 
További információk

113.nap

Kép
Annyi minden van, amit leírnék, de félek félreértenék. Annyi minden van, amit nem mondok ki, de majdhogynem percenként gondolok rá. Van annyi minden, hogy még ebbe az egy éves időszakba se férne bele. Egyszerűen csak, könnyebb lenne eltűnni. A semmiben létezni, mint a legtöbb álmatlan álmomban. Csak a sötétség vett körbe, és nem tudtam magamról. A legtöbb ilyen álmomra a mai napig emlékszem. Mikor csak lebegtem, feküdtem, ültem, és a sötétség vett körbe. Semmi más. Nyomasztó volt, és nyugodt. Elképesztő, ami a valóságban nem létezhet. Ott nem volt idő. Ott nem volt nyomás a vállon. Nem volt semmi. Még én se.  Szomjas vagyok. Ez volt az első gondolatom, mikor lemostam magamról a gondolataimat. Csak ez az egy dolog maradt meg. Szomjad vagyok. De hiába iszok, szomjas maradok. Mindegy. Egy légy repült neki az ablakomnak. Többször is. Egy légy akarok lenni. Akit eltaposnak. Najó nem. Mindegy.  Annyi minden volt a fejemben, hogy miről kellene írkálnom. Mit kellene kiír...
További információk