10.nap

Úgy hiszem, a héten már nem leszek kipihentebb állapotú, mint tegnap, vagy ma. Így a szavak hiányában is eléggé szenvedek. De lehet a vizsgáig így is fogok maradni. Jézusom, az még két hét. 

A blog elején még arról írtam, hogy hogy fogom bírni ezt, illetve, hogy vajon érdkeleni fog-e valakit. Most meg szinte csak a vizsgából áll az egész. 

Azon gondolkodtam, hogy a nyáron egy napos utazásokat csinálok, és fotózok, és csinálok ilyen nagyon cuki videókat róla. Persze nem leszek egyedül, remélem lesz is belőle valami, és végre tényleg megyünk valahova, és nem csak beszélünk róla. 

Ma befejeztem mindent. Vagyis majdnem mindent. Van egy kis listám, amin a tennivalók vannak, és mellette üres rublikák. Egy hónapja szemezek már vele. Ma végre kipipálhattam őket. Nagyon örülök neki. Egyszerű megkönnyebbülés járta be az egész testemet, és megnyugodott a lelkem is, miközben kipipáltam. Jó volt. 

Próbálok nem a tegnapról, nem a holnapról beszélni, hanem a máról. De néha nehéz, főleg, ha igazából egy dolgot csináltál egész nap, és holnap történni is fog valami veled. Próbálkozom, ezért egyszer leírtam hova megyek másnap, aztán kitöröltem. Legyen csak meglepi a holnapi "posztban". 

Szomjas vagyok. Éjjel levertem egy képet, aminek a pleszi/üveg része megrepedt. Eldőlt és begurult az üvegvizem miatta az ágy alá. Azóta is ott van. 

Ezt az írást nyugodtan, semmit sem érezve kezdtem el. Viszont mostanra már a sírás környékez, pedig csak írtam. Egyszerűen csak megremegett a mellkasom, és most érzem, ahogyan a szemem megtelik könnyel. Rögtön zenét váltottam. Most már jobb. Mindegy. 

Igazából még tudnék miről írni, de még nem merem. Még meg kell bizonyosodnom valamiről. Valami fontosról, hogy tudjam, le merhetem írni ezeket az érzéseket. De még félek. Még bizonytalan vagyok. 

Azt hiszem mára ennyi volt magamból. 

22:33 van. Ez szép idő. Sietek befejezni ezt a mondatot, hogy még ekkor kitudjam rakni. 

Sikerült.