6.nap

Hulla fáradt vagyok és izzadt.

Valószínűleg holnap is az leszek.

Remélem nagy vihar lesz majd nem sokára. De előtte legyen kész a medence. Minnél hamarabb. Aztán ki se fogok belőle látszódni. Vagy mi. 

Ma végre életem éltetét kezdtem el olvasni. A Vaslovagot. Rengeteget vártam rá, de megérte. Alig három fejezetet olvastam még el belőle, hiszen csak utazás közben faltam a sorokat, de már most imádom. Az első pillanattól kezdve. 

Ezután lezuhanyzom, és nem tudom mit csinálok. Zenét hallgatok, és megsülök. Vagy lehet festek valamit. Vagy dolgozom még egy kicsit, hogy holnap ne keljen annyit. Bár egész nap bent vagyok, és dolgozom. Abba a nagy melegben. Hát nem egy mátír vagyok én?! Viszont ha itthon vagyok egyből olyan gondolataim lesznek, hogy nem fog sikerülni, se a vizsga, se a határidő. Szóval jobb kint most, mint itthon. 

Szerintem egyrejobban kezdek belejönni ebbe a "hangulat leírásba". Vagy nem. De élvezem. Kicsit hulla vagyok, nehezen veszem rá magam arra, hogy írjak, viszont amilyen nehéz a kezdet, olyan könnyű a folytatása. Szóval csak úgy suhannak az ujjaim a billentyűzeten. Alig várom, hogy végre vége legyen. Mármint nem ennek. Hanem a vizsgának. Már nem is nagyon érdekel az egész. Ezt mondom, de amúgy nem igaz. Mindegy. 

A tegnapi komment kérősdi nem jött össze, kicsit csalódott vagyok, de szórakozott is. De még mindig kíváncsivá tesz, hogy kik olvashatják egyáltalán, mert a nézettség nő. Ami baromság, mert tuti nem igaz. Szóval mindegy. 

Ma a szerelemre vágytam. Nem sokáig, de vágytam magára a szerelem érzésre. El is múlt. Most nyugodtabb is vagyok. 

Viszont ami tovább tartott, az a vihar, eső utáni vágy. A tiszta áhitat, és beleborzongás, ahogyan a langyos, néha hideg esőcseppek a bőrhöz érintkeznek, és végigcsordulnak rajta, el is párologva a fölforrósodott bőr miatt. Lehűt. Arra az illatra, amit hoz magával. Kiállni a közepébe, csukott szemekkel fölemelni az arcot, és csak élvezni a hűsséget, amit ad. A kellemes zajt, amit okoz, mintha suhogna, feszítené a levegőt. Igen. Erre nyáladzom még mindig. 

22:46 van. Amúgy nem használok esernyőt. Nem szeretem. 

(Esőkabátot se. Szeretek ázni.)