27.nap

Két árnyalattal világosabb lett a hajam, és ráadásul vöröses árnyalattal. Az elején furcsa volt, de hamar hozzászoktam, és még tetszik is. Érdekes. 

Elaludtam. Egy órával később értem be. Így elhúzódott a hajam festése is. Nem mentem emiatt táborba se. Szívás volt. 

Beájultam a nappaliban. 

Van az a szerencsétlen érzés, mikor ülsz a gép fölött, és egyszerűen csak telnek a percek, és csak peregnek a szemed előtt, de te egyszerűen nem tudsz mit írni. Iszonyatosan szar érzés. És az elmúlt napokban folyamatosan ez kísért. Viszont nem csak itt, vagy más blognál. Mikor festeni, vagy rajzolni szeretnék, akkor is pontosan ez van. És ez felidegesít egyszerűen. Mindegy. 

Ahogyan telnek a napok, úgy leszek egyre depressziósabb. Ismét. Próbálok kitőrni, de ahogyan felhúzom a mosolygós énemet, egyre szarabb. De reflexből már mosolygok, mikor nem is akarnék. 

Olvasok. Még ma beszeretném fejezni a Vaslovagot, aztán bele kezdeni a Catacomb-ba. Pedig még olvasok másik kettőt is, de ezt már annyira elszeretném olvasni, hogy nem bírok tovább várni vele. 

21:59. Megint sikerült ilyen időben írnom szerintem. De ahogy leírtam, úgy lett 22:00. Mindegy.