5.nap

Eddig legtöbbet Amerikában kattintottak a blogra. Eddig azt gondoltam, hogy amolyan félre kattintások, vagy nem tudom mik történtek, de ez már furcsa. Ennyiszer nem lehetett rákattintani a blogra, főleg, hogy már lassan egy hete létezik. Furcsa. 

Ma pánikoltam a vizsga miatt. Hívtak, hogy menjek be a suliba, ott dolgozzak. Mentem. Holnap is megyek. Egész héten, hogy ne legyek itthon. Most is kezdek aggódni a vizsgamunkám miatt. Mindegy. 

Szóval végül tényleg rajzoltam, csak nem manuálisan, hanem digitálisan.  Kipróbáltam egy számomra új programot, és nagyon élveztem. Lehet majd ezután is fogok valami hasonlót firkálni. Közben Aurorát fogok hallgatni, és élvezni fogom a mai nap utolsó óráit, mert mikor máskor tudnám még megtenni? Nem ismétlődik meg pontosan ugyan az a nap, ha csak nem a mátrix ismétli önmagát. Hagyjuk. 

Tényleg megfáztam. 

Fantát iszom. 

Vaksötétség van a szobámban. A napszemüvegem még a fejemen. Jövőhéttől meg már angolozni fogok. Jó lesz. Vagy nem. Nem lényeg. 

Ötödik nap, és már érdekel kik olvassák a bejegyzéseimet. Mindig ez van. Szinte sehol se osztom meg őket, mégis várom, hogy valaki rátaláljon, és beleszeressen az írásomba. Abszurd. Aki olvassa, hagyjon egy szót kommentben, hogy milyen volt a napja. Ígérem megköszönöm. Nekem leginkább a sorsszerű jellemezné. Vagy karmikus. 

Eszembe jutott a felhőkről a húgom. Lassan megszokom. Táborban van. És fürdik a Balatonban. Én meg nézem a medencénket, ami még nincs megcsinálva, és megsülök. 
Instant ráment eszem. Ennyit a máról.




















Többször is itt kellett hagynom, szóval majdnem egy órán át íródott. 
Most 21:02 van. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

297.-335.nap

Kép
Kegyetlen, de több mint háromszáz napja, hogy elkezdtem a blogot, és nemsokára befejezem. Május harmincadika után pedig visszaolvasom. Meglepően keveset írtam szerintem. Az elején - ha jól emlékszem - még naponta, majd egyre ritkábban. Volt, hogy ki is hagytam talán két hónapot? Nem emlékszem pontosan már.  Igazából nem tudom most miért írok. Csak megnyitottam és elkezdtem gépelni. Pedig lényegében üres a fejem, már hetek óta, és nem csak ide, de még a regényemet se tudom írni. Mintha megakadályozott volna valami. Február végéig ment. Ameddig be nem fejeztem a pályázatot. Aztán ahogy váltottam egy másik történet folytatására egészen egy teljes fejezetet tudtam még írni. Aztán PUFF. És már Április van. Lassan Május.  Olvasok. Először Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve című könyvet olvastam. Mikor a sorozat futott, azt néztük anyámmal, és nagyon megtetszett, kíváncsi voltam a könyvre. Sose volt ilyen. Ha láttam a filmet/sorozatot, akkor már reménytelen vol...
További információk

0.nap

Kép
Hát ez is eljött. Megszülettem. Vagyis még nem, csak reggel 9 után fogok hivatalosan. De ez már részlet kérdése. Amúgy este akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon leszek gépnél, csak most. Így inkább most írok.  Nem sokat aludtam. Beszélgettem. Vicces volt. És ahogyan felköszöntöttem és felébredtem, már pont nincs elég időm, hogy egy jót aludjak. Nem baj.  Semmit se érzek, békés hangulatban vagyok. Vagy csak még túl korán van. Remélhetőleg jó nap lesz, kellemes. Epret kaptam, csak jó lehet! Mivel túlságosan reggel van, és nem fog az agyam, így ennyi tellett tőlem mára.  Kezdődjék a projekt, ami mától kezdve a 21.szülinapommal bezárólag minden nap hoz egy apró bejegyzést. Amúgy az epreken a "21" szám volt, nem a "20". Nem volt 0. Viszont így fain volt az egész. Cicás nap lesz. Szeretem az ilyen képeket.  Este 1óra környékén kezdtem el írni ezt, de csak reggel 7:11-kor fejeztem be. 
További információk

113.nap

Kép
Annyi minden van, amit leírnék, de félek félreértenék. Annyi minden van, amit nem mondok ki, de majdhogynem percenként gondolok rá. Van annyi minden, hogy még ebbe az egy éves időszakba se férne bele. Egyszerűen csak, könnyebb lenne eltűnni. A semmiben létezni, mint a legtöbb álmatlan álmomban. Csak a sötétség vett körbe, és nem tudtam magamról. A legtöbb ilyen álmomra a mai napig emlékszem. Mikor csak lebegtem, feküdtem, ültem, és a sötétség vett körbe. Semmi más. Nyomasztó volt, és nyugodt. Elképesztő, ami a valóságban nem létezhet. Ott nem volt idő. Ott nem volt nyomás a vállon. Nem volt semmi. Még én se.  Szomjas vagyok. Ez volt az első gondolatom, mikor lemostam magamról a gondolataimat. Csak ez az egy dolog maradt meg. Szomjad vagyok. De hiába iszok, szomjas maradok. Mindegy. Egy légy repült neki az ablakomnak. Többször is. Egy légy akarok lenni. Akit eltaposnak. Najó nem. Mindegy.  Annyi minden volt a fejemben, hogy miről kellene írkálnom. Mit kellene kiír...
További információk