15.nap

Egy kis pihenő ideje alatt megpróbálom megírni a mai adagot. Igazából ez csak indok, hogy pihenőt kaparjak össze magamnak a homokból, mert mindjárt bedilizem a sok tételtől. Már rángatózik a lábam, de nem zavar, mert őszintén megnyugtató. Már nem tudok milyen zenét hallgatni, ami alatt még tudok tanulni, de nem zsong be tőle a fejem. Viszont csöndben se megy a tanulás. Ezért volt jó, hogy egész nap esett, mert zene helyett azt hallgattam. És kiültem a teraszra, és hallgattam az esőt, és éreztem az illatát, és lenyugodtam mikor a bőrömet simogatta a széljárás. Még! De most már nem esik. Mindegy. 

Mintha az idő lenne a börtönöm, és egyre jobban csak zsugorodna, miközben én bent rostokolok. Nem baj, márcsak pár nap, és vége. Full vége. És alszom. És medencézem, és festek dögivel, meg írok. Írok mindent. A történeteimet folytatom, ezt is tovább viszem egészen egy éven át, aztán majd hirtelen leállok vele. Vagy nem. Még nem tudom. Viszont mivel az ember egyszer hűsz éves, és én most vagyok az, most terveztem el ezt, így megcsinálom. Először és utoljára. Aztán majd nyáron meg városnézős sztorik lesznek. De lehet ahhoz külön kellene nyitni oldalt? Kérdéses. 

Szeretem egy szóval befejezni a bekezdéseket, jó érzéssel tőlt el. 

Ahogyan haladok a szavak leírásával, úgy érzem, hogy csak vesztegetem az időmet, és próbálok vele nem foglalkozni, de azért nem megy olyan jól. Viszont ömlik belőlem minden. Alig telt el négy-öt perc, már leírtam ennyit. És egyszer se álltam meg. És ez baromi jó is, meg nem is. 

Asszem' már írtam egyszer arról, hogy van egy kislistám, amin a dolgok levannak írva, utánuk egy rublika, ami arra vár, hogy piros pipa kerüljön bele. Ha nem, most leírtam, hogy van ilyen a falamon. Szóval. Márcsak kettő van üresen. És ebből csak egy sulis. Egy-két nap, és az is ki lesz pipálva. Elképesztően fenomenális nézni amúgy. Ránézek, és lenyugtat. Azt súgja, még időben vagyok, ne aggódjak. Amúgy nem, de lényegtelen. 

Szóval ma tanultam, gépeltem a tételeket, és nyitottam a hűtőt. Nem ettem semmit, de mindig odasétáltam, kinyitottam. Szétnéztem, majd becsuktam, és megnéztem a spajzot is. Ugyanígy. Minden egyes alkalommal. Találtam kaja helyett viszont gyümölcslevet. Azt ittam kaja helyett. Jó volt. Mindegy. 

Hirtelen félbehagytam az egészet, pedig már kész voltam, csak képet kellene keresnem. Viszont így befejeztem még egy tételt. Oké. Kép. 

21:17 óra. Tom Odell-t hallgatok.