12.nap

Oké. A lábamat alig érzem még mindig. A vizsgamunkám kiállítva. Végre márcsak a tételekkel kell foglalkoznom. 

Ma már csobbantam a medencébe, és míg az elején nagyon hideg volt a víz, a végére már annyira jól esett, hogy alig tudtam magam rávenni, hogy kimásszak belőle. A sebes bokámat is lehűtőtte, most már jobb a helyzet vele, de még mindig sajog. Talán az egész napos állás, sétálástól. Lényegtelen. 

Most már csak pihizek, sörözök, és próbálom ellazítani sajgó izmaimat. Lehet még olvasok is pár oldalt elalvás előtt, de még nem vagyok ebben biztos. 

Igazából már megint ott tartok, hogy semmi se jut eszembe, amit leírhatnék. Ezért leírom azt, hogy nem tudom mit írjak le. Frappáns. 

Szereznem kell munkát, aztán pénzt, hogy tudjak utazni, lábra állni. Már nagyon utazni szeretnék, és írni. Úgy igazán írni, mint régen. Mikor csak leültem, beraktam egy klasszikust, vagy egy filmzene válogatást, és csak suhantak az ujjaim a billentyűzeten, és meg se álltak, még a pont után se. Jó volt akkor írni. Akkor folyamatosan löktem magamból a betűket, a szavakat. Jó volt. Régen volt. Azóta már ilyen válságban szenvedek, és mikor érzem, hogy "itt az ihlet" pont nem vagyok gép, vagy füzet/lap közelében. Igen, sok történet vázlata füzetbe van írva. Illetve egy vastag füzetbe van írva/gyűjtva az összes történet ötletem, amik arra várnak, hogy kivitelezhessem őket. 

Amúgy már illusztráltam két mesekönyvet is. Az elsőt meg is lehet venni az írónőtől. Bár ma már biztosan szebben megrajzoltam volna. Lassan három éve, hogy illusztráltam azt. Mindegy. 

Már vagy két órája elkezdtem írni. Félbehagytam. Most jutott eszembe, hogy ki is kellene rakni. 23:25 van. 

És tényleg van aki olvassa. Idióta. 

23:35. Én is szeretnék ilyen nagy térképet. Csak nagyobban. És bejelölném a helyeket, ahol voltam már. 

Mindegy.