128.-159.nap

Kétszer is átszámoltam a naptárban, hogy ténylegesen ennyi nap telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Remélhetőleg igen. Mindegy. Nézzük a tévében az énekesek versenyét, aminek direkt nem írom le a nevét, mert még a nevét sem éri meg. Mintha paródiát néznék. De azért nézem. Anyám és a húgom nézi, én meg ilyenkor szeretek lent lenni, és hallgatni, ahogy kritizálják, mintha ők tudnák a legjobban. Főleg anya. Még szerencse, hogy nem olvassa a blogot. Most kapnék egy tíz forintos pofont, de nem tud róla. Mindegy.

Amúgy igen. Bevezettem Eszter miatt, hogy egy ütés vagy rúgás tíz forintba kerül. Ütsz, fizetsz az üvegbe tíz forintot. Kettőt ütsz? Húsz forint. Majd érettségije után leisszuk az összegyűjtött pénzt. Mint kiderült anya sokkal erőszakosabb Esztertől. És én is ütöttem párszor. Lényegtelen. Majdnem összejött egyszer száz forint nálam. Mindegy. Hetvenig jutottam.

Oda adtam Eszternek a boromat, mert nem tudtam írni egy kézzel. Most ivászatot tart, és titokban, suttyomban iszogat belőle. Csak óvatosan! Közben mellettem olvassa miket irogatok. És valószínűleg lesi, hogy ne töröljek semmit. Nem mintha valaha is megtörtént volna. Kinevetett, pedig meg se szólaltam. "Az ujjaid szólaltak meg Kincső." Idéztem.

Költözünk. A Hatalmas házból egy kisebb lakásba. Igazából gyönyörű. Viszont Nyafi kinti cica, most majd benti cica lesz. Már öt éves. Öt éve kinti cica leginkább, és a lakásból nem lóghat ki, közölték a szomszédok. Szóval meg fogja sínyleni. Hámhoz van szoktatva, márcsak a póráz kell, hogy kinti legyen, mint egy kalitkába zárt madárka. Aztat tuti megenné. Mindegy. 

Nem tudom mivel vettem rá magamat, hogy írjak egy bejegyzést. De leültem, megnyitottam a bloggert, és megszámoltam a napokat, és elkezdtem írni egy új bejegyzést. Jó vagyok. 

Eltelt egy hónap, de nem igazán tudok mit írni. Előfordul az ilyesmi. 

Ma IKEA-ban voltunk. Egész nap. Lett új borospohár. Hat új borospohár. Je. 

Hulla vagyok, fáradt és alig tudom nyitva tartani a szemeimet, viszont tudom, hogy legalább még éjfélig  fent leszek, aztán még vagy tíz percig bámulom a telefont az ágyba bújva. Na mindegy is. 

Asszem ennyi. Talán holnap.

20:12.

Közben bámultam a tévét. Két perc telt el. Na mindegy.

20:14.