29.-32.nap

Mentem a helyzetet, egybe írom a kimaradt napokat. Nem mintha most először cseszném el ezt az egészet. Nem mintha bárki is olvasná ezeket. Egy szóval lényegtelen is.
Tábor volt péntekig. Ahogy hazaértem, zuhanyoztam, és zombi módban voltam végig. Be se kapcsoltam a gépet, nem hogy blogolni kezdtem volna. Nem érzek bűntudatot, valószínűleg még sok ilyen lesz. Nem érzek miatta lelkiismeretfurdalást. Minek is éreznék?
Boldizsár a térdhajlatomon alszik, így nem nagyon tudok mozogni. Elkezdtem olvasni a Catacomb-ot, eddig iszonyatosan jó, bár még mindig az első része a kedvencem. 

Már lassan két napja unatkozom. Persze annyira nem, hogy takarítsak, de annyira már igen, hogy még rajzolni sincs kedvem. És ez nálam nagy szó. 

Kövirózsa napozik az ablakomban.
Fredy a neve. A ballagásra kapott virágcsokromból lett kimentve. Teljesen feléledt. Már kicsi Fredy-k is vannak körülötte. Nagyon fain növény. 

Üres vásznak sorakoznak a polcom mellett. Rám várnak. 
Törött üvegben pedig kész rajzom várja, hogy a falra tegyem. 
Most kissé Simon Marcisan érzem magam. Létezik ilyen? 

Tegnap beszökött egy légy a szobámban, nagyon hangos volt. Aztán neki csapódott az ablaknak, azóta nem hallottam felőle. 
Pedig kezdtem megszokni. 

Szomjas vagyok, de a víz két karnyújtásnyira van, rajtam meg a macska, én meg mint egy kő. Mozdulatlanul gépelek. 




















12:49. 
Valószínűleg a jövőhét végéjét is egybe fogom írni. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

297.-335.nap

Kép
Kegyetlen, de több mint háromszáz napja, hogy elkezdtem a blogot, és nemsokára befejezem. Május harmincadika után pedig visszaolvasom. Meglepően keveset írtam szerintem. Az elején - ha jól emlékszem - még naponta, majd egyre ritkábban. Volt, hogy ki is hagytam talán két hónapot? Nem emlékszem pontosan már.  Igazából nem tudom most miért írok. Csak megnyitottam és elkezdtem gépelni. Pedig lényegében üres a fejem, már hetek óta, és nem csak ide, de még a regényemet se tudom írni. Mintha megakadályozott volna valami. Február végéig ment. Ameddig be nem fejeztem a pályázatot. Aztán ahogy váltottam egy másik történet folytatására egészen egy teljes fejezetet tudtam még írni. Aztán PUFF. És már Április van. Lassan Május.  Olvasok. Először Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve című könyvet olvastam. Mikor a sorozat futott, azt néztük anyámmal, és nagyon megtetszett, kíváncsi voltam a könyvre. Sose volt ilyen. Ha láttam a filmet/sorozatot, akkor már reménytelen vol...
További információk

0.nap

Kép
Hát ez is eljött. Megszülettem. Vagyis még nem, csak reggel 9 után fogok hivatalosan. De ez már részlet kérdése. Amúgy este akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon leszek gépnél, csak most. Így inkább most írok.  Nem sokat aludtam. Beszélgettem. Vicces volt. És ahogyan felköszöntöttem és felébredtem, már pont nincs elég időm, hogy egy jót aludjak. Nem baj.  Semmit se érzek, békés hangulatban vagyok. Vagy csak még túl korán van. Remélhetőleg jó nap lesz, kellemes. Epret kaptam, csak jó lehet! Mivel túlságosan reggel van, és nem fog az agyam, így ennyi tellett tőlem mára.  Kezdődjék a projekt, ami mától kezdve a 21.szülinapommal bezárólag minden nap hoz egy apró bejegyzést. Amúgy az epreken a "21" szám volt, nem a "20". Nem volt 0. Viszont így fain volt az egész. Cicás nap lesz. Szeretem az ilyen képeket.  Este 1óra környékén kezdtem el írni ezt, de csak reggel 7:11-kor fejeztem be. 
További információk

113.nap

Kép
Annyi minden van, amit leírnék, de félek félreértenék. Annyi minden van, amit nem mondok ki, de majdhogynem percenként gondolok rá. Van annyi minden, hogy még ebbe az egy éves időszakba se férne bele. Egyszerűen csak, könnyebb lenne eltűnni. A semmiben létezni, mint a legtöbb álmatlan álmomban. Csak a sötétség vett körbe, és nem tudtam magamról. A legtöbb ilyen álmomra a mai napig emlékszem. Mikor csak lebegtem, feküdtem, ültem, és a sötétség vett körbe. Semmi más. Nyomasztó volt, és nyugodt. Elképesztő, ami a valóságban nem létezhet. Ott nem volt idő. Ott nem volt nyomás a vállon. Nem volt semmi. Még én se.  Szomjas vagyok. Ez volt az első gondolatom, mikor lemostam magamról a gondolataimat. Csak ez az egy dolog maradt meg. Szomjad vagyok. De hiába iszok, szomjas maradok. Mindegy. Egy légy repült neki az ablakomnak. Többször is. Egy légy akarok lenni. Akit eltaposnak. Najó nem. Mindegy.  Annyi minden volt a fejemben, hogy miről kellene írkálnom. Mit kellene kiír...
További információk