118.nap

Boldog Szülinapot Fufi! 

Ezzel kezdem az egészet, mivel még csak dél sincs, és itt van egy egész nap. Bár már tudom miket fogok csinálni, meg etc, de nem baj. Igazából a napi minimum karaktert már begépeltem, így igazából a regény mára eső részét is letudtam, de azt tervezem, hogy ma befejezem a fejezetet, tegnap több, mint a felét megírtam, így csekély öt-hat óra alatt betudom fejezni. Csak most nincs kedvem hozzá. Elindítottam egy adag mosást is, de még a szárítón vannak a mostanra már szárazak, azokat le kell szedni, mielőtt végez a mosás. Aztán jó lenne egy kis rendet rakni, mintha csináltam is volna valamit itthon, nem csak írok. Önéletrajzot is folytatni kellene, de akárhányszor meglátom, mindig ki is ikszelem. Pedig már majdnem kész. Fogjuk rá. Mindegy. 

Ismételten kint ülök a teraszon, ölemben a gép, kezemben egy bögre tea, most kivételesen tea, és nem kávé, mert tegnap óta rákattantam a leforrázott mentára, és valami istentelenül finom. Ajánlom mindenkinek. Pár szár frissen vágott menta, és forró víz. Ennyi. Szóval itt ülök a teraszon, és írok, miközben a kezemen lévő apró ujjaim kezdenek lefagyni rólam. Nem elég a pulcsi, de még egy ilyen plédes boleró, vagy mi van rajtam. De az ujjaimon semmi. Azokat a tea melegíti. Vagy mi. 

Este is már úgy aludtam, hogy nyári takaró, mert lusta voltam váltani, azon a kedvenc pihe-puha plédem, ezeken pedig a dísztakaró, vagy mi a franc a neve. És ebben egy idő után nem fáztam. Viszont nem tudtam aludni. Lehet a Telihold miatt, olyankor nehezen tudok elaludni, viszont nyitva tartani a szememet képtelenség. Szóval fejes fel, és mehet az altató rock zene. Mindegy. 

Szeretem az ilyen szeles időjárást, mert lehengerlő az egész. Amikor csak bebugyolálod magadat, de kijössz, mert hát ilyen időjárást csak kint lehet élvezni, és hagyod, hogy a hajadba kapjon a szél, és tovább vigye a gondolataidat. Már ha nem olyan rövid lenne a hajam, mint most, akkor biztosan. Bár így is belekap. Mindegy. 

Igazából a kedvenc időjárásom az eső. Mikor esik. Egyszerűen boldogság fog el nézése közben, és kedvem támad kimenni, és forogni alatta. Mindig izgatottság fog el, hiszen az eső változást hoz. Tavaszból átvisz minket a nyárba, és nyárból az őszbe. Meg mindegyik évszakból a másikba amúgyis. Ezt pár hónapja figyeltem meg. Azóta is örülök ennek a felfedezésemnek, hiszen megmagyarázhatatlan dolog számomra, hogy az eső megnyugtat. Mindegy. 

Najó. Ezt befejezem, aztán bemegyek pakolászni, ruhát hajtogatni, és jövök ki, hogy írhassak. Viszont, mivel elég korán neki kezdtem a napnak, kezdek éhes lenni. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára ilyen korán éhes. Majdnem dél van. Mindegy. 

11:49.

Majdnem húsz perc keresés után frissítettem megint, és mondtam magamban, hogy ok.akkor a harmadik kép lesz az. És ez lett az. Nem találtam a mai naphoz tökéletes képet. De ez egészen megtetszett. 

11:50 lett mindeközben.