42.-109. nap

Egy év összesen 52 hétből állt, egy hét hét napból. Meglepő módon. Majdnem két hónapig nem írtam semmit, talán mostanság kezdődött meg a bűntudat bennem, de csak mivel éppen írok. Aztán meg kitudja. Ez már azt hiszem a harmadik alkalom, hogy "csalok", vagy kihagyok napokat (hónapokat), de mindegy. Szeptember van, már a levegő is kezd néha-néha hűvösebb lenni; élvezem. Regény pályázatra készülök, februárban a határideje. Jól állok vele. Még. 

Miután levizsgáztam, jött a nyár. Asszem' azutáni időszakot nem írtam le, de még mindig nem olvastam vissza a bejegyzéseimet, és így is szeretném csinálni. Tudatlanságban írni dolgokat, hogy aztán egy év elteltével visszanézzem. 

Szóval miután grafikus (OKJ) lettem, az élet nem állt meg. Sajnos. Jött a forróság, hőség, és az allergia. Rengeteg könyv fölemésztése a szemeimmel, videó készítések, külön angol órák. Már lassan egy hete nem voltam, lassan kellene menni megint. Mindegy. 

Kiültem a teraszra a kávémmal, meg a laptopommal, olyan szép időnek tűnt. De amikor fúj a szél, libabőrös a lábam, és a vállamat is fölhúzom, mintha érne is valamit. Mindegy. 

Kicsit elrontottam amúgy ezt a blogot, mert az ötvenedik és a századik napra is terveztem valamilyen zenét berakni, mintha csak ünnepelni kellene bármit is. Furcsa vagyok. Mindegy. 

Már megint elkezdtem a mindegyet használni. A végére már nem Huszadik év lesz a címe, hanem Mindegy. Mindegy. 

A július maradékára nem nagyon emlékszem. Voltunk nyaralni barátokkal. Mint a hét gonosz, elmegy 'nyaralni', és gonoszságokat tervelnek ki. Aztán egyből Miskolcra Eszterrel, és játszani a 'Gazdálkodj okosan' című játékkal, mint ahogyan azt szokás. Ha jól emlékszem nem én nyertem. Mivel nem emlékszem tisztán, biztos, hogy nem én nyertem. Ha én nyertem volna, arra emlékeznék. Ofkorsz. 

Majdnem két, jobban mondva három hónapot kellene leírnom ide, de annyit írok amennyit akarok, és úgy, ahogy. 

Augusztusban egyből rohantunk túrázni az Alpokba, és rögtön első túranapunkon már hadirokkantak lettünk. De azért még túrázgattunk utána. Szép volt a táj. Olyan hegyes. Meg magas. Alpoki levegővel. Fincsi. 

Azutána egy nap szünet itthon, kipakolás, meghalás. Másnap már jön Ricsárd, megyünk átvesszük a Sziget karszalagokat. Egy hét fesztivál. Ha létezi olyan, hogy fesztivál betegség, mi ezer százalék a végére elkaptuk. Amúgy jó volt, a fájó térdem, és a hisztimet leszámítva. Bocsi Ricsárd. 

Ezen napok és heteket letudva jött a fölismerés, közeledve szeptemberhez, hogy már elballagtam. És nem felvételiztem, ezért nem is megyek tanulni sehova. Még. Fázom amúgy, de jó kint lenni. Lehet a rövidnadrágot lecserélem mindjárt. Munka kell, jogsi is, meg angol is. Meg egy új ház is, mert kilakoltattak, de ez még a "jövő" zenéje, nem történt még meg az írásban, még korán vagyunk. 

Fölvettem egy hosszúszárú gatyát, és lábtyűt is. Mostmár tökéletesen érzem magam kint, kivéve a rengeteg darazsat, méhecskét, akik a szemem előtt repkednek körbe egy virágba borult fát. Csodás. Mindegy. 

Augusztus utolsó napjaiban már csak a gondolkodás, a rengeteg medencézés maradt. Jó lenne szakmán belül maradni, jó lenne ha az írással tudnék foglalkozni, jó lenne könyvek közt dolgozni és létezni. Kezdjük talán azzal, ami megy is. Rajzolás. Új stílusba kezdtem pont, mikor eszembe jutott, hogy jó lenne a sokszorosított példányokat eladni, és mikor már lesz rá pénz, táskákra és felsőkre nyomtatni őket. Aztán azokat is eladni. Meg matricákat, kitűzőket csinálni. Ekkor kaptam egy (égi) tanácsot, hogy addig is tegyem ki a netre, hogy ameddig gyűlnek a rajzok, ismerjenek meg. Végül így is tettem, köszi Niko! Azóta hat rajz készült el, négy pedig vázlatban várakozik rám. És még vagy két ötlet valahol mélyen eltemetve a kertben. Mindegy.

Ezzel nagyjából egy időben, konkrétan az utolsó napokban anyukám elküld egy regény pályázatot, fantasy. Én pályázatom, tökéletes. Lényegében csak fantasy témában írok, mi kell ennél több? Na igen. De témában a hét történetemből összesen csak egy volt tárgyalóképes. De a történet újraírásra várt, egyedül a prológus és az első fejezet volt már átírva. Csodás. Mostanra már az ötödik fejezetet írom. 

Virág illatot hozott magával a szél, jézusom teljes mértékben tavasz hangulatát kaptam el pár másodpercen belül. 

Örülök, hogy vége lassacskán a nyárnak is, (szeptember közepe van, de még mindig tud olyan hőség lenni, mintha augusztus lenne,)mert nem a kedvenc időszakom. Leszámítva az allergiát, egyszerűen a létezés is fárasztó. Egész nap csak aludnék, de akkor megfővök a saját szobámban, a medencében egész nap lehetetlen lenni, köszönhetően, hogy baromi erősen süt a Nap, túlságosan álmos vagyok egész idő alatt, fáradékony. Ilyenkor átáll a biológiai órám, és éjszakai bagoly leszek, a nap nagyrészét átalszom, az estét pedig létezésemmel szórakoztatom. Kellene ennél több? És ahogyan az lenni szokott, legalábbis blogger életem elején, a nyár utolsó napjaiban jön rám az ihlet, és leállíthatatlanul 0-24 órában csak írok. Ezek a napok igen fontosak, hiszen a legnagyobb történeteim ekkor alakultak ki teljes virágzásukba. Nem mintha a fejekben megmaradtak volna, hiszen csak amikor aktuálisan, majdhogynem napi, vagy heti szinten jelentek meg, akkor volt híres. A Furcsa Élet is, és az Elnök Lánya is. Azóta mindkettő befejezett lett, bár lényeges megosztanom ezt a hatalmas titkot, hogy az Elnök Lánya második évada mai napig íródik, mikor egy-két mondattal, valamikor egy egész fejezettel. Csak nem publikálom még őket, majd mikor teljesen kész lesz, heti szinten ismét megjellenek. És ráadásul egy harmadik évaddal is készülök hozzá, hogy teljes legyen az egész történet a saját drámai zárásával. 

Ügyes, gyors reklámot csináltam, gratulálok magamnak. Ezeken felül még a vizsgamunkámmal vagyok tanácstalan, hiszen az is blogként kezdte, csak sose lett publikus. És meg kell, hogy mondjam, életem főműve készülődik, ezért se akarom publikussá tenni, őt már csak könyvként akarom látni a boltokban. Így történt az, hogy már nem igazán van aktív regényes blogom, lényegében ez, meg egy félig kész designnel készülődő könyvajánlós blog, amit Nikoval írunk. Bár eddig csak ő írt bele, én még nem vettem a fáradozást, hogy leírjam annak a két könyvenk a véleményét, ami megfogalmazódott bennem. Főleg, mivel a kinézetét kellene elsősorban megcsinálnom. Hello grafikus. 

Mindezek mellett természetesen folyamatosan böngéztem a munkalehetőségeket, amit a mai napig egyébként csinálok, de még nem vettem rámagam, hogy megírjam az önéletrajzomat, meg miegymást, és mint egy pióca, minden egyes kiadóra rácsüngjek, és elküldjem nekik, hátha kell nekik egyáltalán valaki. "Majd holnap", szoktam mondani, de mostmár tényleg. 

Szeptember első hetét végig írtam, nonstop meg se állva, és baromi jól ment, csak úgy pörgött az ujjam, ahogyan most is. Lassan egy órája ülök a teraszon, a második kávémmal, és írom a bepótolást. Nem tudom még mennyit tervezek írni. De jól esik. Mindegy. 

Illetve pénz szerzési lehetőségként még a blogokra is gondoltam. Ugyanis itt meglehet tenni azt az apróságot, hogy hirdetések ellenében, lehet "gyűjteni" pénzt. Ez ügyebár a nézettségtől függ, és mivel sose volt egyszerre nagy nézettségem sose próbáltam ki. Úgy hiszem bele kellene kezdenem, de még nem tudom, hogy ezzel, ami csak egy évre szól, vagy egy újra, amit örök életre fent tudnék tartani, bármiféle cikkel, vagy novellával. Bár kevés novellát írtam még életemben, hiszen képtelen vagyok olyan történetet kitalálni, ami rövid, lényegre törő lenne, és ne lenne túlkomplikált. Szeretek gondolkodni, és túlgondolni dolgokat, így egy egyszerű történetem is több fordulatból áll. Mindegy. 

Szóval most itt tartok, szeptember tizenhatodikán, hogy kétségekközt, várva mikor leszek hajléktalan, házakat keresgélve anyámmal, fogalmam sincs mit csináljak. Asszem' mindent leírtam. 

Amúgy minden olyan szót, ami 'mind'-del kezdődik, a végén mindig 'egy'-gyel fejezem be. Reflexből. Reflexből mindegyet akarok írni. Ez már félelmetes. 

Ja igen. Iszonyatosan rövid lett a hajam pár napja, és miután kiborultam itthon a négy fal között, már kezdek hozzászokni. A festés szép lett. 

A mai nap ismételten írni fogok a pályázatra gőzerővel, jó lenne már a hatodik, hetedik fejezetnél tartani. Huszonnégy fejezet a cél februárig. Remélem időben betudom fejezni. Biztosan. Mindegy. 

11:55. 

Mindjárt dél. Vasárnap van. Azt hittem amúgy, hogy Hétfő. Mindegy.