162.-230.nap

Kétszer, és egyessével számoltam a napokat, de így is ennyi szám jött ki. El se tudom hinni. November hatodikán írtam utoljára, már azt se tudom micsodát. Na mindegy is. 

Novemberben már nem is tudom mit csináltam. Ezért felállok az ágyamról az új lakásban, és megnézem a BuJot, amit Szeptember óta vezetek. De tömören megírtam a decembert is. Mert hogy költöztünk. Haha. 

Köszönhetően az apró jegyzeteknek eszembe jutott pár novemberi dolog.

Voltam Skanzenben segíteni árulni. Anyámnak segítettem. Hideg volt, és majd megfagytunk. Az eleje nem is volt vészes, ám mikor már szürkölet volt, és mi nálunk nem volt világítás, már az agyamra ment úgy amblokk az egész. Soha többet. 

Közben a bátyám fél arca lebénult, mindenkinek szívrohamot hozva ezzel. Már jól van, de okot még mindig nem mondtak az okosok. 

Aztán november huszonegy. Költözés. Egy dombbal arrébb lényegében. A hatalmas kertes házból egy emeletes lakásba, aminek csak egy közös nyitott kert félesége van. Jobban érzem magam benne, de azért a kert hiányzik. Meg a nagy terasz. Holnap ki is fogok ülni a pici teraszra három millió pléddel, hogy írjak. Jól hangzik. Meg kávé. Talán kivételesen forrón fogom inni. Mindegy. 

Novemberben normális mennyiségben írtam a pályázatot, ám a költözéssel mindent abba kellett hagynom. 

December. December elsején, mikor a húgom már öregebb lett ünnepeltünk. Már úgy ahogy normalizálódott a helyzet új helyünkön, ám rengeteg minden vagy nem volt kipakolva, vagy át se lett hozva. Az egész hónap a berendezkedésről szólt lényegében, illetve az ajándékok időben késszé tételéről. Aztán Karácsony, a titkos Szilveszter. Ezt csak azért merem leírni, mert tudom, hogy aki érteni fogja majd megijed, hogy "Jézus Kincső, mit csinálsz?" Na nem mintha pont Ők olvasnák. Vagy értenék. Haha. December tizenhétig nem is volt internet. Szörnyű volt, ám kibírható. Soha többet. Mindegy. 

Aztán most már Januárhoz értünk, mikor próbál az ember jól teljesíteni, megváltozni, felfrissülni, boldogabb lenni. Végülis. Jógázom minden reggel, egészségesen étkezem (majdnem egészségesen, de szép és jó volt leírni), meg miegymás még. Két hete takarítottuk ki, és pucoltuk ki a házat. Már csak lomok vannak a garázsban, amik a tavaszt várják. Én is azt várom.

Eszter most fogyókúrázik, ezért mi is valami hasonlót csinálunk. Most kiabált fel, hogy menjek le tornázni. Most ide jött hozzám, és beszél. Hozzám. Mintha érdekelne. Nem veszi a lapot, miközben mosolyogva írok, és ránézek. 

Szerintem simán eltelt egy óra, míg tornáztunk, fürödtem és vágtam fel gyümölcsöket. Természetes, hogy tornázás után, ráadásul este kilenckor kell gyümölcsöket enni. Hajrá gyümölcscukor! Mindegy. 

Szóval Januárnál tartunk. Már csak egy hónap van a pályázat leadásáig, nemsokára végzek is a könyvvel. Ha már könyvnek lehet nevezni azt hiszem. Kicsit fura könyvként tekinteni rá, mivel blogként kezdte még 2013-ban. Csak egy év után bezárult, majd csak tavaly januárban kezdtem átírni. Mert túl jó sztori volt a végleges törléshez. És milyen jól tettem! Hiszen csak ez az egy történetem passzolt a pályázathoz. A többi nem. Mindegy. Remélem nincs sok jó vetélytársam, mert csak a győztes könyvet adják ki. 

Idén nem bánom, ha kevesebb könyvet fogok olvasni, ha az azt jelentheti, hogy többet fogok írni. Inkább a saját írásomat olvasom vissza, és írom át vagy háromszor, mintsem élvezzem az alkotást, amit más kreált. Minek azt. Mindegy. 

Igazából tudom, hogy még akartam írni pár dolgot, csak a torna valahogy eltüntette ezeket a gondolatokat. 

Nyafi túlédes. A székben alszik, miközben két mancsával szorítja édesdeden pihenő arcocskáját. Imádom. 

Asszem' ennyi. Keresek képet. 

21:22.

Ezt a képet céltudatosan választottam. Igen Niko. Jól látod ez milyen város. Haha. 

Mindegy.

21:23.