230.- 277.nap

Szombat van, este. Tegnap lebetegedtem, ma már remekül vagyok. A kutya megharapott, ezért most be van kötve a középső ujjam. Nehezen megy az írás, de gondoltam istentelenül hosszú kihagyás után, amit mostanában... "mostanában" mindig csinálok, hát miért ne csinálhatnám most? Nem tudom melyik nap volt az utolsó, amikor írtam, így valahol Szilveszter után írom. Most Március van, pezsgő a laptop mellett, közben az Egy Gésa emlékiratai c. film zenéje megy. Ez után elkezdem olvasni a következő történetet, amit írni fogok. Tavaly félbehagytam, most pedig ismételten elkezdem írni. Előtte viszont vissza kell olvasni mit is volt, hogy is volt. 

Augusztus vége óta írtam a mostani pályázatra egy fantasy témás történetet, múlthéten végül beküldtem. Február utolsó napján zárták. Megkönnyebbülés volt látni a jeligémet, ahogyan ott virít a zöld színben pompázó "érvényes" szó mellett. Annak ellenére, hogy egy ősrégi történetemet írtam át, és sose volt a szívem csücske, mégis megszerettem a karaktereket. Főleg az egyik halottat. Mindegy. 
A következő is fantasy regény. Bár őszintén megmondom, nincsen egy olyan sztorim, amiben ne lenne egy apró nem valóságos, mítikus dolog. Közben hallgatom a zenét, és élvezem, így elfelejtem miket is akarok ide írni. Lényegtelen. 

Már hivatalosan is tavasz van. Az elmúlt három napban éreztem is, mert mindennyiszer ki is jött az allergiám. Igazán élvezetes dolog. Illetve tegnap meg beteg voltam. Mindegy.

Két hét múlva pedig utazás. Oh, ye. 

Ismét festek, szóval majdnem két hónap kihagyás után, csak úgy mozognak kezeim a papír fölött. Annyi napot, hetet hagytam ki, még se tudok mit írni. Ez fáj. 

Azon gondolkodom, hogy valahol "reklámozni" kellene ezt a blogot. Vagy csak kitenni a facebook csoportba. A Ribizlibe. Még mindig bírom ezt a szót. Ribizli. Kesernyés, és piros bogyós finomság. Olyan régen ettem már! 

Most hogy már tavaszias idő van, ismételten került paradicsom a konyhába. Esküszöm már elvonási tüneteim voltak a tél vége felé. Most már van, bár ritkán. Én pedig a mohó kisember, alig tudom nem egy időben megenni őket. Lényegtelen. Kedvenc gyümölcsöm a paradicsom. 

Festeni és írni van kedvem egyszerre. Nem tudom melyiket válasszam. vagyis de. Írni fogok, nem kérdés. Márcsak azért is, mert azt se tudom mit kellene festeni. 

Olyan könnyedén eltudok írkálni a semmiről. Pedig annyi fontosabb gondolatom van, még se tudom őket megfogalmazni, és az internetes "papírra" vinni. 

Nyafi most jött vissza a szobánkba. Az ablak alatti helyére készül ugrani. Szerintem nem sokára kaparni fogja az ablak alatti falat, hogy engedjem ki, vagy legalábbis hadd jusson friss levegőhöz. Ebből csak az utobbit tudom neki megadni. Szegénykém. 

Keresek képet. 

Tényleg elkezdte kaparni az ablak melleti falrészt. Ah. 



















20:09.
A zenét hallgatva kicsit bánom, hogy abbahagytam a zenélést. Mindegy.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

297.-335.nap

Kép
Kegyetlen, de több mint háromszáz napja, hogy elkezdtem a blogot, és nemsokára befejezem. Május harmincadika után pedig visszaolvasom. Meglepően keveset írtam szerintem. Az elején - ha jól emlékszem - még naponta, majd egyre ritkábban. Volt, hogy ki is hagytam talán két hónapot? Nem emlékszem pontosan már.  Igazából nem tudom most miért írok. Csak megnyitottam és elkezdtem gépelni. Pedig lényegében üres a fejem, már hetek óta, és nem csak ide, de még a regényemet se tudom írni. Mintha megakadályozott volna valami. Február végéig ment. Ameddig be nem fejeztem a pályázatot. Aztán ahogy váltottam egy másik történet folytatására egészen egy teljes fejezetet tudtam még írni. Aztán PUFF. És már Április van. Lassan Május.  Olvasok. Először Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve című könyvet olvastam. Mikor a sorozat futott, azt néztük anyámmal, és nagyon megtetszett, kíváncsi voltam a könyvre. Sose volt ilyen. Ha láttam a filmet/sorozatot, akkor már reménytelen vol...
További információk

0.nap

Kép
Hát ez is eljött. Megszülettem. Vagyis még nem, csak reggel 9 után fogok hivatalosan. De ez már részlet kérdése. Amúgy este akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon leszek gépnél, csak most. Így inkább most írok.  Nem sokat aludtam. Beszélgettem. Vicces volt. És ahogyan felköszöntöttem és felébredtem, már pont nincs elég időm, hogy egy jót aludjak. Nem baj.  Semmit se érzek, békés hangulatban vagyok. Vagy csak még túl korán van. Remélhetőleg jó nap lesz, kellemes. Epret kaptam, csak jó lehet! Mivel túlságosan reggel van, és nem fog az agyam, így ennyi tellett tőlem mára.  Kezdődjék a projekt, ami mától kezdve a 21.szülinapommal bezárólag minden nap hoz egy apró bejegyzést. Amúgy az epreken a "21" szám volt, nem a "20". Nem volt 0. Viszont így fain volt az egész. Cicás nap lesz. Szeretem az ilyen képeket.  Este 1óra környékén kezdtem el írni ezt, de csak reggel 7:11-kor fejeztem be. 
További információk

113.nap

Kép
Annyi minden van, amit leírnék, de félek félreértenék. Annyi minden van, amit nem mondok ki, de majdhogynem percenként gondolok rá. Van annyi minden, hogy még ebbe az egy éves időszakba se férne bele. Egyszerűen csak, könnyebb lenne eltűnni. A semmiben létezni, mint a legtöbb álmatlan álmomban. Csak a sötétség vett körbe, és nem tudtam magamról. A legtöbb ilyen álmomra a mai napig emlékszem. Mikor csak lebegtem, feküdtem, ültem, és a sötétség vett körbe. Semmi más. Nyomasztó volt, és nyugodt. Elképesztő, ami a valóságban nem létezhet. Ott nem volt idő. Ott nem volt nyomás a vállon. Nem volt semmi. Még én se.  Szomjas vagyok. Ez volt az első gondolatom, mikor lemostam magamról a gondolataimat. Csak ez az egy dolog maradt meg. Szomjad vagyok. De hiába iszok, szomjas maradok. Mindegy. Egy légy repült neki az ablakomnak. Többször is. Egy légy akarok lenni. Akit eltaposnak. Najó nem. Mindegy.  Annyi minden volt a fejemben, hogy miről kellene írkálnom. Mit kellene kiír...
További információk