278.-296.nap

A fejemben már majdnem kész egy alig két-három napja megihletett történet, míg a másik várja a gépen, hogy írjam tovább. Természetesen fantasy téma, természetesen kaland regény. Azt várom igazából, hogyha ezt befejeztem, vagyis hát mind a három részét, akkor folytathassam a Nemzedéket. Direkt nem írom ki a rendes címét, nehogy valaki ellophassa. Nem mintha ilyesmi megtörténne, de oly' mindegy. 

Március vége felé tartunk, ha ezt a hónapot már nem vesszük figyelembe, akkor már csak két hónapig fogom írni, plusz egy-két nap, mikor visszaolvasom, és leírom majd akkori gondolataimat a régi gondolataimnak. Jól hangzik.. Mindegy. 

A regény pályázat Május helyett ezen év végét jelölte ki eredményhirdetésnek. Pedig reméltem, hogy még itt megfogom tudni írni, ha lesz visszajelzés, vagy éppen mekkora szomorúság/boldogság fog körülölelni. Lényegtelen. 

Sokat nem várok, hiszen nem az egyik kedvenc művem az a történet. És ha már az alkotónak se szíve csücske, hogy várja el mástól, hogy szeresse?

 Lofit hallgatok. Szeretem ezeket a kis izéket. 

Múlthéten Prágában voltunk Nikoval, ott ünnepeltük a szülinapját. Hulla fáradtan értünk oda, hulla fáradtan értünk haza, de nagyon jó volt. 

Sikerült beszereznem Darren Shan vámpírsorozatának újabb két könyvét. Akárhol néztem (mármint könyvesboltokban), sose volt már, vagy csak az utolsó egy-két része. Így mikor a kiadó oldalán megláttam, nagyon megörültem. Egyből a negyedik és ötödik részt rendeltem meg. Már csak hét rész - ha jól emlékszem - a sorozatból. Mivel imádom az író irományait, ezért valószínüleg a zombis, és másfajta regényeit is megpróbálom majd beszermányolni. Mikor a második fejezetet fejeztem be, akkor néztem meg a filmet. Őszintén hatalmasat csalódtam benne. Azóta is kicsit bánom, hogy megnéztem, viszont többször is láttam. Ha megpróbálok máshogy nézni, nem úgy, hogy ez a könyv hiányos gerince, hanem mint egy másik történet, csupán nagyon hajaz rá, akkor eltudom fogadni. Ezért merem mondani azoknak akik csak látták az Alkonyat filmeket, hogy olvassák el. Teljesen más. Imádom a könyveket. Sokkal jobbak, mint a filmek. Sok filmet ezért nem nézek meg, mert még nem olvastam a könyvet. Ha meg már láttam a filmet, és utána akarom olvasni a könyvet, akkor az nem megy. Így jártam a Csontvárossal. Nagyon bírtam a filmet, ezért gondoltam elolvasom. Az első három részt kaptam meg, ebből csupán az első könyv negyedéig jutottam. De célom, hogy végig olvassam a sorozatot, mert nem szeretek félbehagyni könyvet. 

Így voltam a Parfüm című könyvvel is. Mikor először olvastam, a nyolcadik oldal után hányingerem lett tőle. Nem túlzok. Aztán eltelt három év. Idegesített, hogy félbehagytam. Ezért ismét nekikezdtem. Azóta a kedvenc történetem lett. Hátborzongató, a maga módján romantikus, ráadásul olyan jók a leírások, hogy többször rosszul lettem tőle. Imádom. Mindegy. 

Mostanában gondoltam arra, hogy elkezdek könyvajánlós blogot vezetni. Olvastam egy párat, így kezdetlegesen is lenne bőven könyvem, akár régi, akár mostani, amiről tudnék írni. Így aztán nem is tudom pontosan mi tart tőle vissza. 

Rendet tettem a szobámban, márcsak az asztalon kellene. Meg festeni szeretnék. Csak nem tudom mit. Írni is.

Közben eltelt egy teljes nap... A címet ki kellett javítanom egy számmal. Lényegtelen.
De legalább írtam, és írtam, és sütött egész nap a Nap, most azt hiszem mindjárt meghalok, sajog és viszket mindenem. Belül szénné égek. Élvezem. Mindegy.

Inkább keresek képet, a mai napról úgy se tudnék mit írni, így nem is baj, hogy nem tettem ki tegnap. Így picivel hosszabbat írok, de i don't care.

19:29.
Először megtetszett a kép, de amint beraktam ide, meg is bántam. Már mindegy.