336.-366. nap (+még 4 nap)

Najó. Kezdjük a végénél talán, mert az összes történetemnek tudom a végét, az elejét mindig spontán írom és a közepén akadok el. Ez az utolsó bejegyzésem ilyesmi címmel. Talán a blog is "Befejezve" címet kap, mivel ez csak erre az egy évre szólt, míg húsz éves voltam. Mostmár voltam, jézusom. Igazából semmi változást nem érzek. 

Most már június van, és tényleg hőség van. Meglehet fulladni benne. Álmos is vagyok folyton, szörnyű. Nálam nem tavaszi fáradtság van, hanem nyári esküszöm. Mondjuk idén először fordult elő, hogy kimaradt a tavaszi fáradtság. Mindegy is.

Most is egy bögre kávéval ülök az új székemben, a másik oldalamon egy üveg szénsavas víz, és próbálom magam ébren tartani. Délután félórával múlt három. Lényegtelen.

Április utolsó napjaiban írtam ide utoljára, és ismételten kihagytam egy hónapot, annak ellenére is, hogy majdnem minden nap elindultam a szobámba azzal az elhatározással, hogy na. Most írni fogok ide. Aztán mégse. A kezdeti lelkesedés, ami arra sarkalt, hogy írjak minden nap elhagyott. Messze ment és most se akar visszatérni, pedig jöhetne, mert attól még írom a történeteimet. 

Egyik kedvenc hónapom lett idén a Május! Már nem azért mert szülinapom volt a végén, hanem mert egész végig esett, zuhogott az eső. És ez egyszerűen gyönyör volt a végéig. Most is visszavágyakozom, hogy essen az eső, és lehűtsön belül. 

Közben x Nyafi mászkál az asztalon, néha rálépve a laptopra. Az 'x'-et ő írta, de túlédesacicám,hogykitöröljem. Meg néha elmegy a wifi, ezért félek majd ki kell másolnom, frissítenem az oldalt, és okoskodva beilleszteni a megírtakat. Mindegy. 

Őszintén, mivel ez lesz az utolsó bejegyzésem itt, valami megható, tanulságos vagy legalábbis hosszú, tartalmas dolgot akarok kitenni, de már most kifogytam a szavakból. Az agyam, mint egy gyurma, formázódik bennem, de nem dolgozik. 

Najó. Inkább vissza olvasom amiket húsz évesen írtam. Őszintén kíváncsi vagyok rá, mert nehezen ugyan, de megálltam, hogy ne olvassam őket vissza. 

Már olvasom vissza, és hangosan kommentelem, mikor rájövök, hogy ezeket illene leírni, nem?

Minusz második napon, mikor kisnaív tizenkilenc évesen elhitettem magammal, hogy minden nap ogok írni pár mondatot. Oh honey! De legalább a záróképet megtudtam tartani...

Minusz egyedik nap. Még most is kiadó lakásokat nézek, bár csak úgy magamnak, és nem azért, mert kell. De hát igen. Mindegy. 

Nulladik nap. Idén is epret kaptam! Mindegyik évben kapok természetesen, hiszen kedvenc gyümölcsöm. Kicsit vicces látni a helyesírási hibákat, de hát ebben is biztos sok lesz, hiszen "nem olvasom vissza", mert a végén meggondolom magam, és átírom. Azt pedig nem szabad. HAha! "Amúgy az epreken a "21" szám volt, nem a "20". Nem volt 0. Viszont így fain volt az egész." Oké. Szóval tavaly már az idei évemet ünnepeltük, idén pedig számok nem voltak, hanem a "Happy Birthday" gyertyák. Jó, ez így vicces azért. Elment a netem.

Első nap. Első dolgom a kép bámulása vagy öt percig, mert szerintem ez volt az egyetlen alkalom, mikor a kedvenc bandámról raktam ki képet! Hogy aggódtam én ekkor még amiatt, hogy nem fogok írni egy nap... Hát igen, kis naív én, de ha jól emlékszem végig tudtam legbelül, hogy egy idő után hanyagolni fogom a dolgot. Mindegy. "Mert nincs sok érzelem bennem. Csak lélegzem." Jó ez még most is igaz.

Második nap. TÉNYLEG CSALTAM, el is felejtettem! De kis cuki. Jó. Nem fogok minden naphoz kommentelni, az hosszú lenne, de ez a kép! Imádom! A virágot is nagyon szeretem, egyik kedvencem volt egy régi mesekönyvben, amiben tündérek voltam a szereplők. Élőben nem hiszem, hogy találkoztam volna a virággal, de imádom.

Harmadik nap. Jézusom, ekkoriban kattantam rá úgy igazából a lofi hip-hop zenékre! Jó, azelőtti évben, mikor érettségiztem akkor kezdtem el őket hallgatni, mert a legtöbben ügye nincs szöveg, és nagyon szépek, de úgy igazából élvezni ekkoriban kezdtem el. WOW.

"Ez a huszadik évem. Tele kérdőjelekkel az életem. Kevés a pont, vagy a felkiáltójel. Főleg vesszőkből, és kérdőjelekből áll. Nincs mit ezen szépíteni. Ez van. " Kedvenc idézetem lett ez magamtól!

Hatodik nap. Fú! Emlékszem mennyit depresszióztam a vizsgamunkám miatt, meg főleg a portfólió miatt. Igazából feleslegesen, de akkor másra se tudtam gondolni, mint pesszimista. Aztán nem négyes lett? Persze most így, az utolsó bejegyzésnél is kérdés maradt a nézettség felkapottsága, de hát már mindegy. Amúgy május nagyrészében a papíralapú naplómban írtam, ezért nem érzem úgy, hogy elhanyagoltam ezt a témát. Mármint hogy írkálok a napomról. Na. A hatodik napon is az esőre vágyakozom... Vicces kislányka vagyok én, mi? Még mindig szeretek ázni esernyő és esőkabát nélkül, ha épp kérdezni akartad volna.

Tizedik nap. Az egy napos utazásokból lett egy prágai út Nikoval, amiről persze készült videó. De nem publikus, sorry.

Tizenkettedik nap. Az az "idióta" aki olvassa, az a húgom. Azt hiszem rá gondoltam akkor. 

Tizenötödik nap. Annyiszor írtam le, hogy medencézem, és főleg így, hogy most már nincsen medencénk, végképp olyan, mintha kínoznának. 

16.nap. Már számmal írok, mert így gyorsabb. Amúgy nyugi Eszter, már nem emlékszem rá, hogyan bőgtél.

17.nap. Ekkor már tudtam a jövőmet. Hogy nem fogok mindig írni. Haha. Vicces így visszagondolni a leírtakra. Az epresmenta visszarakására meg meglepődtem. Azt hittem pár hete történt. Furcsa.

21.nap. El se hiszem, hogy leírtam hanyas lett. El is felejtettem.

23.nap. Még mindig nem mértem meg a súlyomat, és azóta is boldogabb vagyok tőle! Le a személymérlegekkel! Ez a múzsás szöveg tisztára anyám. Kirázott tőle a hideg is! Haha.

25.nap. "Elfelejtettem mi a lényege a blognak. " Imádom.

26.nap. Még mindig lennék szóköz.

29.-32.nap. Fejlemény: Fredy még mindig él és virágzik az új ablakban. Sajnos a kicsik nem élték túl a telet. (Közben egy büdösbogár mászkál az ablakon belül. Nem tudom hogy jutott be, de mikor repül megijedek. Lecsaptam.)

42.-109.nap Esküszöm érzem az évszakváltozást az írásomban! "És nem felvételiztem, ezért nem is megyek tanulni sehova. Még." Oh honey, hogy elhitted a méget. Azt írom ott, hogy örülök, hogy vége már a nyárnak. Most is így szeretnék érezni, hogy vége legyen már, pedig még csak el se kezdődött igazán! Nem lett ügye 24 fejezetes a pályázati írás, hanem 20, de majdnem.

112.nap. Mai napig kávéval adagolom magam és olyan délután-este fele pedig eszek valamit. És ennyi. Amúgy ne értsétek félre, rendesen eszek...

115.-117.nap. Azt mondtam, megy a videó vlogjába. Azóta kitöröltem már őket, mert mindig felveszi videóra, de aztán sose csinál velük semmit. 

160.-161.nap. Fülöp azóta elhunyt.

162.-230.nap. Amúgy akkor vagy fél óráig kerestem, hogyan is kell írni az "amblokk" szót. Erre emlékszem. Természetesen már nem jógázom, csak mikor még nem akarok aludni. Azt írtam, hogy nem bánom, ha idén kevesebb könvvet fogok olvasni, de már most többet olvastam, mint tavaly egész évben. 

297.-335.nap. Egyik kedvencem lett azóta az a könyv. Most már a második részét olvasom, és nemsokára (vagy már megjelent?) meg fog jelenni a harmadik része is. Azóta megnéztük az egész Trónok Harcát. Még mindig kiborító.

Hát. Őszintén nem annyira érzem a változást magamban, mint amire anno' számítottam. Azt hiszem. Jó, természetesen ahogy olvastam vissza, úgy egyből éreztem az akkori érzéseimet, a gondolataimat, ám ezek most keverednek a mostaniakkal, így végképp nem érzem, azt a "húú, ilyen voltam régen?" érzést. De hát nyílván. Ez csak egy év volt, egy mérföldkő, a huszadik évem. Sok minden mondjuk nem változott. Pedig sok mindent akartam változtatni. De most, hogy már huszonegy vagyok négy napja, próbálok komolyan gondolni az életre. Vagy mi. Haha. 

Azt hiszem lezárom ezt a blogot. Érdekes projekt volt, és örülök, hogy nem adtam föl semmikor, hiába, hogy voltak (hónapok!) hetek, mikor csak rágondolni is épp hogy tudtam. Nem tudom mi lesz ezután. Itt fogok írkálni? Vagy esetleg nyitok egy hasonló blogot? A könyv ajánlós blog még mindig motoszkál a fejemben, főleg, hogy most már több könyvet olvastam. Meg amúgy át kellene rendezni őket, mivel nem férek el. Kellene egy negyedik könyvespolc. Mindegy. 

Szokásom blog záráskor kiírni az infókat. Most is azt fogom tenni, bár itt nincsenek magas, egetrengető számok, mivel sehol se reklámoztam a blogot. 

Összesen 1070-szer kattintottak az oldalra.

Magyarországról 553 megtekintés történt. Ez a legmagasabb. (de nézték Németországból, az USA-ból, Csehországból, Oroszországból és még pár országból.)

Természetesen a legtöbb megtekintést a -2.nap kapta. (az az első, így hát na..)

Egy hűséges követőm van. Amúgy ő a húgom. Kis cuki.

Ezekentúl a "További blogok" című részét továbbá is fogom frissíteni, már amennyiben történik változás. 

Örültem a találkozásnak.

Kincső voltam, már huszonegyéves. 

MAJDNEM ELFELEJTETTEM A KÉPET, JÉZUSOM!

21:31. Na mégegyszer.
Kincső voltam, már huszonegyéves.